A Berlini aranykalap vagy a Berlini aranykalap (németül: Berliner Goldhut) vékony aranylevélből készült késő bronzkori műtárgy. Egy hosszú, kúpos karimájú, valószínűleg szerves anyagból készült fejdísz külső borításaként szolgált. Jelenleg a berlini Múzeum-szigeten található Neues Múzeumban található, egy külön helyiségben, részletesen kidolgozott magyarázó kiállítással.

A berlini aranykalap a legjobban megőrzött példány a bronzkori Európa eddig ismert négy kúpos aranykalapja közül. A másik három közül kettőt Németország déli részén, egyet pedig Franciaország nyugati részén találtak. Mindegyiket a 19. és 20. században találták meg. Általában azt feltételezik, hogy a kalapok istenségek vagy papok jelvényeiként szolgáltak egy olyan napkultusz keretében, amely akkoriban Közép-Európában széles körben elterjedt volt. Feltételezik, hogy a kalapok csillagászati/naptári funkciókat is elláttak.

A berlini aranykalapot 1996-ban a berlini Museum für Vor- und Frühgeschichte szerezte meg egyetlen leletként, eredet nélkül. A díszítések és technikák összehasonlító tanulmányozása, valamint a keltezhető leletanyag arra utal, hogy a késő bronzkorban, körülbelül ie 1000-800 között készült.