Carcassonne történelmi erődvárosa (Cité de Carcassonne) egy kettős falgyűrűvel megerősített középkori erődváros Franciaország déli részén, Aude megyében. Egyike Európa leglátványosabb ilyen jellegű településeinek. A hely már több ezer éve lakott, a kelták alapították. Falrendszerének legkorábbi elemei a római korból származnak és szabad szemmel is láthatók a belső falgyűrű egyes részein. A Római Birodalom bukása után többször elfoglalták, vizigót, arab és frank fennhatóság alatt is állt. Az első grófok a 8. századtól uralták a várost a Karoling Birodalom felügyelete alatt, majd évszázadokkal később a Trencavel család birtokába került. 1209-ben a katharok ellen hírdetett keresztes hadjárat során a keresztesek elfoglalták majd később a Francia Királyság része lett. Utoljára 1240-ben ostromolták meg.

A 13. század folyamán nagyszabású építkezésekkel teljesen átalakították Carcassonne képét. Ebben a században épült meg a külső erődfal, és befejezték legfontosabb egyházi épületének, a 12. század első felében román stílusban elkezdett Saint Nazaire-bazilikának szentélyrészét is. A fal nyugati részén, a Cité legmagasabb pontján álló várat még a 12. század elején kezdték építeni római kori alapokra. Az eredeti kétszintes épület a mainál kisebb volt, jelenlegi formája, a középkori francia katonai építészet egyik kiemelkedő alkotása nagyrészt szintén a 13. századi átépítés eredménye. Napjainkban helytörténeti múzeumként üzemel.

A 13. század közepétől Carcassonne másodvonalbeli határvárossá vált, és míg egyes külső városrészei a textiliparnak köszönhetően fejlődésnek indultak, a Cité, ami egyre jelentéktelenebb védekező szerepet töltött be hanyatlani kezdett. Az évszázadok során a védművek egyes helyiségeit börtönné alakították át. A település az 1659-es pireneusi béke után teljesen elvesztette stratégiai jelentőségét és pusztulni kezdett. A 19. században le akarták bontani az akkorra már teljesen elszegényedett városközpontot de 1844-ben mégis úgy határoztak, hogy megmentik. A század közepén Viollet-le-Duc vezetésével megkezdték a helyreállítást, amelyet csak a 20. század elején fejeztek be. A történelmi városrész ma is lakott terület, egyben népszerű turistalátványosság és 1997-től a világörökség része.