A Ghetto azaz a velencei gettó a Cannaregio negyedben a Rio Cannaregio, a Rio di Misericordia csatornák illetve a Rio terrá San Leonardo és Rio terrá Farsetti szárazföldi utcák által határolt terület. A Ponte di Guglie hídján át közelíthető meg.

Sajátos magába fordult és zárkózott világ, amelyet lakói – először a német, majd a spanyol, itáliai stb. izraeliták 1516-ban kellett, hogy elfoglajanak. Velence kényszerlakóhelyül jelölte ki számukra a helyet, a Köztársaság ugyanis gazdasági okokból nem kívánta elereszteni illetve elűzni a kereskedőket. 1797-ben a gettó lakói elhagyhatták kijelölt, ám addig zárt és biztonságos helyüket és áttelepülhettek a város más részeibe is.

A gettó három fázisban keletkezett: a Ghetto Vecchio, azaz Régi Gettó 1541-ben, a Ghetto Nuovo, azaz Új Gettó 1516-ban a Ghetto Nuovissimo, azaz Legújabb Gettó 1633-ban jött létre. Minden további ‘gettó’ elnevezés a velenceiből származik.