Az apátság

A romos Ágoston-rendi apátságot az alapokban elhelyezett feljegyzések szerint 1126-ban építették, I. Dávid király rendeletére. Az apátság neve származhat abból a legendából, mely szerint I. Dávid egyik víziója során egy keresztet látott (a kereszt egyik angol megfelelője rood). Mások szerint egy, a Szent Keresztből származó ereklye, amit Holy Roodként vagy Black Roodként ismertek, Dávid anyjának, Skóciai Szent Margitnak a tulajdonában volt.[1] A király általi alapított és a várhoz közel elhelyezkedő létesítményként fontos adminisztratív központ volt. 1177-ben egy pápai legátus is meglátogatta. 1189-ben egy nemesi tanácskozásra került itt sor az elfogott I. Vilmos váltságdíja ügyében.[2] 1326-ban, Robert de Bruce uralkodása alatt a skót parlament is apátságban ült össze. 1329-től már minden bizonnyal királyi rezidenciaként szolgált.1370-ben II. Dávid volt az első a számos skót uralkodó közül, akiket a palotában temettek el. II. Jakab nemcsak itt született 1430-ban, de itt került a korona is a fejére, itt házasodott és itt is helyezték nyugalomra.[2] 1469-ben III. Jakab és Dániai Margit házasságkötésének volt tanuja a palota.[1] Az első királyi rezidencia az apátság vendégházában kapott helyet, amely minden bizonnyal a jelenlegi palota északi részében állt, az apátsági kolostor nyugati oldalán,[2] és a 15. század végére már hivatalos királyi lakosztálynak nevezték ki.[1]

A korai palota  A palota egy 19. századi ábrázolása a Calton Hillről nézve.

1498 és 1501 között IV. Jakab egy új palotát építtetett az apátság szomszédságában. A munkálatoknak komoly ösztönzést adhatott IV. Jakab és Tudor Margit 1503-as házasságkötése, melynek ugyancsak az apátság adott otthont a már javában zajló építkezés közepette.

 A Holyrood palota és az apátság 2006-ban

A palota az apátsági kolostortól nyugatra, egy négyszög alakú udvar köré épült. Kápolnát, folyosót, királyi lakosztályokat és egy nagytermet foglalt magába. A kápolna a jelenlegi északi szárnyban kapott helyet, a királynői lakosztályok a déli szárny egy részét foglalják el. A harmadik, nyugati szárny a királyok lakóhelyét és a palota bejáratát tartalmazta. IV. Jakab egy kétszintes kapuépület felépítését is elrendelte, ennek maradványai az apátság udvarán láthatók. 1512-ben egy oroszlánház épült a királyi állatkert számára. A sereglet tagja volt – egyéb egzotikus vadállatok mellett – egy oroszlán és egy cibetmacska is.[3] V. Jakab 1528 és 1536 között bővítette a palotát, a jelenlegi északnyugati toronnyal kezdve, amely új királyi lakosztályokat tartalmazott. Ezt követte a déli és a nyugati szárny rekonstrukciója, és egy új templom felépítése a déli oldalon. Az északi szárnyon található régi templomot tanácsteremmé alakították át.[2] A nyugati oldalon szobákat alakítottak ki, kiegészítve a toronybeli királyi lakosztályokat.[4] A nyugati homlokzat szimmetrikus kompozíciója azt sugallja, hogy a tervek közt szerepelt egy második, délnyugati torony felépítése is, azonban ez soha nem valósult meg.[5]

 A Holyroodhouse bejárati szárnya. A skót királyi lobogó jelzi, hogy a királynő nem tartózkodik az épületben. (Ellenkező esetben az Egyesült Királyság királyi lobogóját vonnák fel.)

Az 1544-es, „durva udvarlás”-nak nevezett háború (War of the Rough Wooing) során Hertford grófja kifosztotta Edinburgh-t, a palotát pedig fel is gyújtotta. A rongálást helyreállították, azonban 1599-ben reformátusok egy csoportja elpusztította az oltárokat.[4] A skót reformációt követően az apátsági épületeket elhanyagolták, a kórust és a templom kereszthajóit 1570-ben lebontották. A főhajót meghagyták és a maradék épület Cannongate hivatalos egyházközségi temploma lett.[4]

Az északnyugati torony szobáit I. Mária skót királynő vette birtokba 1561-es hazatértét követően és ott lakott a trónról való 1567-es elmozdításáig. Mindkét skót férjével a palotában kötött házasságot, 1565-ben Henry Stuarttal, Darnley urával a kápolnában, 1567-ben pedig James Hepburnnel, Bothwell 4. grófjával a nagyteremben.[6] Az uralkodó a lakosztályában volt szemtanúja titkára, David Rizzio, 1566. március 9-i meggyilkolásának. Darnley és társai egy, a lord földszinti hálószobájából közvetlenül a lakosztályba vezető lépcsőn törtek be a királynőhöz, aki éppen vacsorázott Rizzióval. A hálószobán keresztül egy külső helyiségbe hurcolták az olaszt, majd 56-szor megszúrták.[7]

1579-től, 13 éves korától a palota volt I. Jakab angol király (VI. Jakabként skót király) rezidenciája. Feleségét, Dániai Annát a csökkentett méretű apátsági templomban koronázták meg 1590-ben. Ekkoriban a királyi háztartás személyzete nagyjából 600 főt számlált.[6]

 A skót királyi ezred őrei a palota főbejárata előtt

Miután VI. Jakab 1603-ban Anglia királya lett és Londonba költözött, a palota nem volt többé állandó székhelye a királyi udvarnak. Jakab 1617-ben látogatta meg ismét, ez alkalomra újra kicsinosították a kápolnát. A további helyreállítások I. Károly vizitálásához kötődtek, ugyanis 1633-ban a palotában tették a fejére a skót koronát.[4] 1646-ban Károly kinevezte James Hamiltont, Hamilton 1. hercegét Holyroodhouse örökös felügyelőjének. A tisztséget leszármazottai örökölték.[8]

1650-ben, Oliver Cromwell és katonái látogatása idején – véletlenül, vagy előre eltervezett módon – a palota keleti szárnyában tűz ütött ki. Ezt követően a keleti oldal gyakorlatilag lakatlanná vált. A fennmaradó részeket laktanyaként használták, majd 1659-ben egy kétemeletes blokkal toldották meg a nyugati szárnyat.

A palota újjáépítése

1660-ban az angol királyságot visszaállították, a trónra II. Károly került, újra felállt a Skót Királyi Tanács és ismét a palotában ült össze. Helyreállítási munkák kezdődtek, hogy az épület megfelelő állapotba kerüljön ahhoz, hogy a skóciai ügyekért felelős államtitkárnak, Lauderdale grófjának lakásául szolgáljon. A teljes körű rekonstrukcióra vonatkozó terveket William Bruce és Robert Mylne készítette el. Az elképzelés egy új, délnyugati tornyot is magában foglalt, mely a meglévő torony tükörképe volt. Ennek felépítése legalább I. Károly uralkodása óta folyamatosan napirenden volt. Elfogadva II. Károly bírálatát, Bruce újratervezte a palota belső elrendezését, uralkodói lakosztályokat helyezve az első szintre: a királynőét a nyugati oldalra, míg a királyét a déli és a keleti szárnyra álmodta. A két lakosztályt egy északi irányú folyosó kötötte össze, a délnyugati toronyhoz pedig egy tanácsterem csatlakozott.[9]

A munkák 1671-ben kezdődtek az északnyugati szárnnyal, amely a következő évben már kész állapotban várta Lauderdale beköltözését. 1675-ben lord Hatton volt az első azon nemesek sorában, akik ingyenes használatra lakosztályt kaptak az uralkodótól. Egy következő évi döntés értelmében elkezdték a nyugati szárny átépítését, valamint egy konyha-blokk kialakítását a négyszögletes udvar délkeleti oldalán. Bruce építészi megbízása 1678-ban megszűnt, feladatát Lord Hatton vette át.[9] 1679-re befejeződött a palota átépítése, nagyrészt a ma is látható formában. Még folytak a belső munkálatok, mikor Jakab, Albany hercege a későbbi VII. Jakab és felesége, Modenai Mária látogatta meg a rezidenciát.[10] 1680 és 1682 között ismét a palotában laktak, mikor a „kizárási válság” (Jakabot katolikus volta miatt kirekesztették a lehetséges trónörökösök közül) jelentősen csökkentette a herceg angliai népszerűségét. 1685-ben, mikor mégis a trónra került jezsuita főiskolát alapított a palota déli szárnyán található kancellári lakrészben. Az apátságot a Bogáncsrend kápolnájává alakították át az 1780-as évek végén. A kápolna belső terét és a főiskolát egy katolikus-ellenes csőcselék lerombolta az 1688 végi „dicsőséges forradalom” kitörését követően.[10] 1691-ben befejezték a cannongate-i templom felépítését, amely átvette az egyházközségi templom szerepét az apátságtól. A jelenlegi uralkodó is ezt látogatja, mikor a Holyroodhouse palotában tartózkodik.

A 18. századi hanyatlás

Skócia és Anglia 1707-es egyesülését követően a palota elvesztette fő funkcióit, bár itt választották meg a skót főrendi képviselőket.[11] A kiváltságos nemesek továbbra is használhatták a nekik adományozott lakosztályokat. Hamilton hercege már 1684-ben birtokba vette a királynői lakosztályt, a királyi lakhely azonban üresen árválkodott.[10]

Bonnie Prince Charlie udvartartása 1745 szeptemberében és októberében, a jakobita felkelés idején öt héten keresztül volt Holyroodban. A herceg az elhanyagolt királyi szobák helyett inkább Hamilton lakrészét foglalta el. A törvénykezés a galériában folyt. A következő évben kormánycsapatok szállásolták be magukat a palotába a falkirki csatát követően. A katonák megrongálták a képtárban található királyi portrékat. Később Cumberland hercege állomásozott itt, útban a cullodeni csatamezőre.[12] Ettől eltekintve folytatódott az elhanyagoltság. 1768-ban beomlott az apátsági templom teteje és az épület a jelenleg is látható állapotba került. Ennek ellenére már ekkoriban is felismerték a látványosságként benne rejlő lehetőséget, Hamilton hercege fizető látogatóknak mutogatta Mária királynő lakosztályát az északnyugati toronyban.[13]

Az apátság közvetlen környékét, beleértve a park egészét is, adósok menedékhelyévé nyilvánították a 16. századtól. Akik beköltöztek ide, megmenekülhettek hitelezőiktől és az adósok börtönétől. Lassan egy egész közösség alakult ki a palota nyugati részén. A lakók, akiket bizalmasan csak „apátsági földesurak”-nak hívtak, a menedékhelyet csak vasárnaponként hagyhatták el, ekkor ugyanis tiltva voltak a letartóztatások. A területet egy városi tiszt és néhány rendőr ellenőrizte, akiket a palota felügyelője nevezett ki. A jelenlegi díszőrség e rendőrök utóda.[14]

A palota újjászületése

III. György a francia forradalom után megengedte XVI. Lajos öccsének, a későbbi X. Károlynak, hogy a palotában lakjon. Itt ő is élvezhette a menedékhely előnyeit és elkerülhette hitelezőit. 1796-tól 1803-ig élt Holyroodhouse-ban, eközben a királyi lakosztályokat felújították. Károly 1824-ben került a francia trónra, majd a júliusi forradalmat követően, 1830-tól 1832-ig ismét a Holyroodhouse lett az otthona, innen Ausztriába távozott.[14] I. Károlyt követően IV. György volt az első hivatalban lévő uralkodó, aki Holyroodhouse-ba látogatott 1822-es skóciai körútja során. Bár Dalkeith-ben lakott, tartott egy királyi meghallgatást a palotában és megtekintette az uralkodói lakosztályokat. Helyreállítási munkákat rendelt el, de kinyilvánította, hogy Stuart Mária lakosztályát érintetlenül kell hagyni.[15] A következő tíz évben, a Robert Reid építész vezette munkálatok során, lebontották a szögletes udvar északi és déli oldalán lévő épületeket, valamint a keletihez illeszkedő stílusban újjáépítették a déli homlokzatot.[10] 1834-ben VI. Vilmos király megállapodott a skót egyház vezetőivel, hogy összejöveteleiket a palotában tarthatják. Ez a hagyomány mindmáig fennmaradt.[10]Viktória királynő 1842-es skóciai útja során szintén a dalkeith-i palotában lakott, Holyroodhouse meglátogatásától az éppen dúló skarlát járvány miatt tanácsolták el.[16] Az 1850-es látogatásár készülve több felújítást is végeztek, valamint újra díszítették a belső tereket.[17] A következő néhány év során a különböző nemesek által lakott épületrészeket kiürítették, így Viktóriának 1871-ben lehetősége volt elfoglalni egy lakosztályt a második szinten. A korábbi királyi lakosztályokat étkezőként és szalonként használta, valamint itt alakította ki a tróntermet is.[10] 1854-től az északnyugati torony történelmi lakosztályai hivatalosan is megnyíltak a nyilvánosság előtt.[18] Viktória férje, Albert herceg inkább az épületet körülvevő terület hasznosításában lelte örömét. Északra egy új kocsifelhajtót építtetett és kialakíttatta a kertek jelenlegi elrendezését.[19] Bár VII. Eduárd is időzött egy keveset Holyroodhouse-ban 1903-ban, V. György volt az, aki az épületet 20. századi palotává építette át. 1911-es első látogatását megelőzően központi fűtéssel és elektromos világítással látták el Holyroodhouse-t, majd az első világháborút követően felújították a fürdőszobákat és a konyhákat. Az 1920-as években a palotát hivatalosan is az uralkodók skóciai rezidenciájává nyilvánították és a rendszeres királyi ceremóniák helyszínévé vált.[20] Tulajdonosa a brit királyság, fenntartója pedig az udvar erre hivatott szervezete.

 Holyroodhouse a királynő ottléte idején (ezt az Egyesült Királyság királyi lobogójának Skóciában használatos változata jelzi).Szellem

Állítólag a palotában bolyong Bald Agnes (Kopasz Ágnes - Agnes Sampson) szelleme, akit 1592-ben boszorkánysággal vádoltak, majd Holyroodhouse-ban kopaszra nyírtak és kínvallatásnak vetettek alá.[21]

↑ a b c Clarke, p.8 ↑ a b c d McWilliam et al. p.125 ↑ Clarke, p.9 ↑ a b c d McWilliam et al. p.126 ↑ Clarke, p.10 ↑ a b Clarke, p.12 ↑ Clarke, p.56 ↑ Clarke, p.17 ↑ a b McWilliam et. al. p.127 ↑ a b c d e f McWilliam et. al. p.128 ↑ Clarke, p.49 ↑ Clarke, pp.17–19 ↑ Clarke, pp.19–20 ↑ a b Clarke, p.20 ↑ Clarke, p.22 ↑ Clarke, p.23 ↑ Clarke, p.24 ↑ Clarke, p.26 ↑ Clarke, p.64 ↑ Clarke, pp.27–28 ↑ Why you've more than a ghost of a chance of seeing a spook - News - Scotsman.com. News.scotsman.com, 2004. november 8. (Hozzáférés: 2011. december 28.)