Oszlopok a római korból a Julier-hágón

Ásatások során a hágó tetején talált oszlop-töredékek egy szentséghez tartoztak, ami a Julier-hágó jelentőségét bizonyítja a római korban. Napjainkban az oszlopmaradványok az út mentén vannak felállítva. A földben találtak római pénzérméket is: a szokás úgy kívánta, hogy ha valaki szerencsésen a hágó tetejére ért, pénzt áldozott az isteneknek, hogy megtartsák jó kedvükben. Több helyen találtak keréknyomokat is, ami azt jelenti, hogy a hágó már akkoriban járható volt magas kerekű szekerekkel.

A Julier-hágó előnyei a kedvező topográfiájából adódnak. Az egyetlen nagyobb akadályt Tiefencastel éS Savognin között lévő Crap Ses-szoros jelentett, amit a rómaiak a Mon és Salouf helységeken keresztül kerültek ki.

Az érett és kései középkorban a Julier-hágó veszített jelentőségéből a Septimer-hágóval szemben, ami közvetlen észak-déli irányba halad és így elkerüli a kelet felé nyúló Julier-Maloja-hágó-útvonalat. A Gotthárd- és a Splügen-hágó kiépítésével a Julier alárendelt szerepet kapott az európai tranzitforgalomban; helyi szerepe Engadin és Mittelbünden összekötésében viszont a mai napig megmaradt.

Miután a Crap Sesben haladó út többször károkat szenvedett árvíz és földcsuszamlás miatt, 1777-ben egy új utat robbantottak a sziklákon keresztül.

Graubünden kanton 1820-ban egy új utat épített, ami nagy vonalakban a régi utat követte és elsősorban kanyarok építését jelentette a meredek „lépcsők” helyett.

Az első nagyobb beruházásokra az 1930-as években került sor. 1950-ben a Marmorera-duzzasztórendszer építésénél az út egy részét el kellett tolni. Az 1990-es évektől a hágót több szakaszon teljesen újjáépítették: az 1992-ben készült el a 706 méter hosszú alagút, ami a Crap Ses-szorost kerüli el; 2008 nyarán az északi oldalon átadtak a forgalomnak egy új útvonalat, ami csökkenti a kanyarok számát.