A Norbulingka (tibeti: ནོར་བུ་གླིང་ཀ་; Wylie: Nor-bu-gling-ka; kínai: 罗布林卡; magyarul: „kincses kert”) a dalai lámák hagyományos nyári palotája és az azt körülvevő park volt az 1780-as évektől 1959-ig, amikor a 14. dalai láma, Tendzin Gyaco Indiába menekült a megszálló kínai csapatok elől. A komplexum építése 1755-ben kezdődött Tibet fővárosában, Lhászában. A Potala palota történelmi együttesének részeként a Norbulingka is UNESCO világörökségi helyszínnek számít 2001 óta. A palota építtetője a 7. dalai láma volt, amely az elkészülte után hivatali és vallási központként is szolgált egyaránt. Az épület a tibeti palotaépítészet egyik különleges képviselője.

A Norbulingka palota Lhásza nyugati részén fekszik, a Potala palotától nem messze délnyugatra. A Norbulingka 36 hektáros területe Tibet legnagyobb ember alkotta kertjének számít.

A Norbulingka park Tibet a hasonló etnikai csoporthoz tartozó parkjai közül a legkorábbi. Ahogy Tibetben a nyári és az őszi hónapokban minden park megtelik élettel, a Norbulingkában is táncos mulatságokat, énekelőadásokat és zenei fesztiválokat tartanak. A parkban tartják az évente megrendezésre kerülő sotön fesztivált – vagy „joghurt fesztivált” – is.

A Norbulingka palotát leggyakrabban a 13. és a 14. dalai lámával szokás azonosítani, akik a jelenleg is látható szerkezetek megépíttetéséhez leginkább hozzájárultak. Tibet 1950-es megszállásakor számos épület rongálódott meg, amelyeket 2003-tól kezdve újjáépített a kínai kormány. Az épület restaurációk mellett megújultak a tavak és a virágoskert is.