A San Francisco–Oakland Bay Bridge, helyi nevén Bay Bridge, egy hídegyüttes, amely a kaliforniai San Francisco-öbölön ível át. Az Interstate 80 és a San Francisco és Oakland közötti közvetlen út részeként napi mintegy 260 000 járművet szállít a két fedélzetén. Ez az egyik leghosszabb fesztáv az Egyesült Államokban.

A fizetős hidat már a kaliforniai aranyláz idején kitalálták, Joshua Norton „császár” híresen szorgalmazta, de az építkezés csak 1933-ban kezdődött el. Charles H. Purcell tervezte, és építette: Az American Bridge Company 1936. november 12-én, csütörtökön nyitotta meg kapuit, hat hónappal a Golden Gate híd előtt. Eredetileg az autóforgalmat a felső szinten bonyolította le, az alsóban teherautók, személygépkocsik, buszok és elővárosi vonatok közlekedtek, de miután a Key System 1958. április 20-án felhagyott a vasúti közlekedéssel, az alsó szintet is összközúti forgalomra alakították át. 1963. október 12-én a forgalmat minden fedélzeten egyirányúra, a felső fedélzeten nyugat felé, az alsó szinten pedig keleti irányúra alakították át, a felső fedélzeten teherautók és buszok közlekedtek.

1986-ban a hidat nem hivatalosan James Rolph volt kaliforniai kormányzónak szentelték.

A hídnak két nagyjából egyenlő hosszúságú szakasza van; a régebbi nyugati szakasz, hivatalos nevén Willie L. Brown Jr. Bridge (a San Francisco-i polgármester és a kaliforniai államgyűlés volt elnöke, Willie L. Brown Jr. után), San Francisco belvárosát köti össze Yerba Buena-szigettel, az újabb, névtelen keleti szakasz pedig összeköti a szigetet Oaklanddel. A nyugati szakasz kétszintes kettős függőhíd, a nyugati irányú forgalmat a felső, míg a keleti irányú forgalmat az alsó szinten bonyolítják le. Az eredeti keleti szakasz legnagyobb fesztávja egy konzolos híd volt.

Az 1989-es Loma Prieta földrengés során a keleti szakasz felső fedélzetének egy része az alsó fedélzetre omlott, és a hidat egy hónapra lezárták. 2002-ben megkezdődött a híd keleti szakaszának átépítése, mint egy önhorgonyzó függőhídhoz kapcsolódó műút; az új keleti szakasz 2013. szeptember 2-án nyílt meg, a jelentések szerint több mint 6,5 milliárd dollár költséggel; az eredeti 250 millió dolláros becslés a meglévő fesztáv szeizmikus korszerűsítésére vonatkozott. A nyugati és az eredeti keleti hídszakasztól eltérően az új keleti szakasz egyszintes, amely magában foglalja az összes keleti és nyugati irányú sávot. A régi keleti szakasz bontása 2018. szeptember 8-án fejeződött be.