A ravennai San Vitale-templom (pontatlanul: bazilika) az egyetemes művészettörténet egyik legrangosabb és legfontosabb kora keresztény alkotása. I. János pápa 525. évi ravennai látogatását követően, Theodorik halálát megelőző évben alapította Eclesio püspök (522–532). A templom belső mozaik-díszítését Maximilian érsek (546–556) 548. április 19-én avatta fel. A templom centrális, nyolcszögletű alaprajzi rendszerének előképe a konstantinápolyi Sergius és Bacchus-templom. A S. Vitale aztán pedig mintául szolgált a Karoling-kori aacheni királyi palotakápolnához.

A S. Vitale és környezete is beletartozik az UNESCO által világörökségi jegyzékbe felvett ravennai kora középkori műemlékeknek.