Savoyai Hercegség

A Savoyai Hercegség történelmi állam volt 1416–1847 között Nyugat-Európában. Akkor jött létre, amikor Zsigmond német király (későbbi császár) a hűbéresét, VIII. Amadé grófot, a Savoyai Grófság és Piemont urát hercegi rangra emelte. A hercegség birodalmi hűbérbirtok volt, a Szent Római Birodalom kötelékébe tartozott, és szavazattal bírt a birodalmi gyűlésben. A 16. századtól Savoya a Felső-rajnai körzethez tartozott. A hercegséget egész története során mindvégig a Savoyai-ház uralta, akik terjeszkedő politikát folytattak. Savoya hercegének birtokai képezték a Savoyard államot. Az 1713-as utrechti békeszerződésben Savoya hercege megkapta a Szicíliai Királyságot, amelyet 1720-ban elvesztett, helyette VI. Károly császár a Szárd Királyság örökös uralkodójává nevezte ki. Az uralkodó család eredeti szállásterülete, a Savoyai Hercegség a Szárd Királyság – ismertebb nevén Szárd–Piemonti Királyság – egyik tartományává vált, majd 1860-ban Franciaországhoz került.