Swayambhu (dévanagari: स्वयम्भू स्तूप; newar: स्वयंभूb) egy ősi vallási komplexum egy domb tetején a Katmandu-völgyben, Katmandu városától nyugatra. A hely tibeti neve „Fennséges fákat” (Wylie: Phags.pa Shing.kun) jelent, a dombon található számos fafajtára. A Shingkun azonban lehet a komplexum helyi neve Tamang Bhasa-ban, a Swayambhu jelentése „önmagától eredő”. A buddhista newarok számára, akiknek a mitológiai történetében és eredetmítosza, valamint a mindennapi vallási gyakorlatban a Swayambhunath központi helyet foglal el, valószínűleg a legszentebb a buddhista zarándokhelyek között. A tibetiek és a tibeti buddhizmus követői számára ez a második a Boudha után. A Swayambhunath a hindu név.

A komplexum egy sztúpából, különféle szentélyekből és templomokból áll, amelyek közül néhány a Licchavi-korszakból származik. A tibeti kolostor, a múzeum és a könyvtár újabban bővült. A sztúpára Buddha szeme és szemöldöke van festve. Közöttük az első szám (dévanagari írással) az orr módjára festett. Vannak üzletek, éttermek és hostelek is. A helynek két hozzáférési pontja van: egy hosszú lépcső, amely közvetlenül a templom fő emelvényére vezet, amely a domb tetejétől keletre van; és a domb körül autóút délről, amely a délnyugati bejárathoz vezet. A lépcső tetejére érve az első látnivaló a Vajra. Tsultrim Allione így írja le az élményt:

Lélegzetvisszafojtva és izzadva botorkáltunk felfelé az utolsó meredek lépcsőkön, és gyakorlatilag nekiestünk a valaha látott legnagyobb vadzsrának (villámpálcának). E vadzsra mögött volt a sztúpa hatalmas, kerek, fehér kupolája, mint egy teljes tömör szoknya, amelynek tetején két óriási Buddha-szem állt, akik bölcsen néztek a békés völgyre, amely éppen most kezdett életre kelni.

Swayambhunath ikonográfiájának nagy része a newar buddhizmus Vadzsrajána hagyományából származik. A komplexum azonban számos iskola buddhistája fontos helyszíne, és a hinduk is tisztelik.