Császár-dzsámi A Nemzeti Könyvtár Az Óváros A régi ortodox templom A római katolikus székesegyház A szarajevói merénylet helyszíne

A mai Szarajevó vidékének története a kőkorszakkal indul, amikor az úgynevezett butmiri kultúra (Butmir helyi földrajzi névből) virágzott a területen. A környéken számos illír település is volt.[1] Az illírek és a rómaiak közti harcok i. e. 229-ben kezdődtek az első római–illír háborúval, de Róma csak i. sz. 9-re szállta meg az egész régiót. A római korban a mai Ilidža területén feküdt Aquae Sulphurae település.[2][3]

Középkor (1450-es évekig)

A szlávok a 7. században érkeztek Boszniába, de itteni korai történetükről nem tudni túl sokat. Valószínűsíthető, hogy a Szarajevói-völgybe is beköltöztek, ahol az illír jelenlétet váltották fel. Bíborbanszületett Konstantin De administrando imperio (A birodalom kormányzásáról) című munkája a szerbek lakta Katera városról tesz említést, amelyet Szarajevótól délkeletre tártak fel.[4]

A mai Szarajevó környéke a középkor későbbi szakaszában Vrhbosna tartományban feküdt. Magáról Vrhbosna településről csak annyi biztos, hogy létezett: egyesek szerint kisebb, megerősített helység, míg mások szerint a mai Szarajevó területén fekvő jelentősebb város volt. Utóbbiak arra alapozzák véleményüket, hogy egy 1238-as IV. Béla magyar király dokumentuma szerint a városban ekkor kezdték el építeni a Szent Péter-székesegyházat.[5][6]

Oszmán kor (1450-es évek-1878)

Szarajevó alapítása az 1450-es évekre tehető, tehát még azelőttire, hogy az oszmánok 1463-ra teljesen meghódították volna Bosznia tartományt. (A város alapításának hagyományos dátuma 1461). Szarajevó helyén egy apró, Brodac nevű falu feküdt, amelyen Isa-bég Išaković építtetett várost,[7] annak minden szükséges intézményével együtt: többek között bazár (fedett piac), törökfürdő, han (kereskedők szálláshelye) és kormányzói palota (Saray) épült (utóbbi adta Szarajevó nevét). Az első mecset II. Mehmed oszmán szultán tiszteletére a Császár-dzsámi (Carova džamija) nevet kapta. 1485 júniusában Szarajevóban 42 muszlim, 103 keresztény és 8 dubrovniki ház állt.[6]

Szarajevó virágzása a 16. századra tehető, amikor Husrev-bég felépíttette a mai Óváros nagy részét, a Gázi Husrev-bég dzsámival és a szintén a saját nevét viselő könyvtárral egyetemben. Szarajevó lakosságát eleinte szinte kizárólag a környező lakosság iszlámra áttért tagjai alkották. Hamarosan ortodoxok is jöttek, és egy raguzai (ma: Dubrovnik), katolikus kereskedőkből álló kolónia is alakult. A Spanyolországból elűzött szefárd zsidók a 16. század elején érkeztek, amivel Szarajevó négy vallás városává vált. A város közben infrastrukturálisan is fejlődött: kereskedelmi utak metszéspontjában fekvő elhelyezkedése és ennek megfelelően kiépített infrastruktúrája, kulturális intézményei, víz- és csatornahálózata Európa egyik legfejlettebb városává tették. 1660-ra mintegy 80 ezer lakosa volt, és ezzel Isztambul után a Balkán-félsziget második legnépesebb városává lépett elő.

1697-ben – a magyar történelemben a török uralom alóli felszabadító szerepét betöltő – Savoyai Jenő kifosztotta, majd felgyújtatta Szarajevót. A megsemmisült várost újjáépíttették, bár régi fényét már csak az Oszmán Birodalom egyre fokozódó hanyatlása miatt sem szerezhette vissza. Az 1800-as évek elejére a városnak már csak kb. 60 000 lakosa volt. 1807-ben egy szerb csapat akarta elfoglalni, de mielőtt odaért volna, visszaverték. Bosznia fővárosává csak Kara Mahmud tette, miután az 1831-32-es felkelést leverte; addig a boszniai válik Travnikban laktak. 1878-ban lázadás tört ki; a lázadók a válit elűzték és Hadsi Loját tették urukká. Ugyanezen év augusztus 19-én az osztrák-magyar hadak jelentek meg falai alatt és elkeseredett küzdelem után elfoglalták.

Szarajevó – iparosítással együtt járó – modernizálása az oszmán uralom utolsó éveiben indult, de csak azután vett igazi lendületet, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia 1878-ban okkupálta a tartományt.

Osztrák–magyar kor (1878–1918)

Az osztrák–magyar korban kiteljesedett az iparosítás, az iskolák elterjedésével visszaszorult az analfabetizmus, a cirill írást visszaszorította a latin, a felsőoktatási intézmények megjelenésével és a sajtó elterjedésével pedig a kulturális és az irodalmi élet kapott friss szelet.

A Habsburg Monarchia építészei és mérnökei számára presztízsfeladat volt az újonnan szerzett tartomány fővárosának modernizálása. A belvárost sújtó tűzvész után a negyed eredeti épületeinek oszmán stílusa az újonnan emelt épületek közép-európai építészeti jegyeivel, köztük a szecesszióval és a sajátosan orientális hatású moreszkóval keveredett. Ez utóbbi legszebb példája Szarajevó legjelentősebb épülete, az 1992-ben felgyújtott, és belülről kiégett Nemzeti Könyvtár (eredetileg Városháza). A korszak egyéb jelentős épületei a római katolikus Jézus Szíve Székesegyház, a Zsinagóga, az Országos Múzeum (Zemaljski muzej), a Nemzeti Színház és a Szépművészeti Akadémia (eredetileg evangélikus templom). Az oszmán időkben elkezdett Szerb Ortodox Székesegyház építése is ebben a korszakban fejeződött be.[8]

Szarajevó lakossága 1910-ben 52 000 főt számlált.

Az első világháború kirobbantásához vezető incidensre Szarajevóban került sor: 1914. június 28-án Gavrilo Princip szerb nacionalista meggyilkolta Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Chotek Zsófiát.[9] A Monarchia szétesésével Bosznia-Hercegovina az újonnan megalakult Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett.

A jugoszláv államok időszaka (1918–1992)

Szarajevó 1918 és 1929 között Bosznia, majd a királyi diktatúra bevezetésétől, és az ország új, bánságokon alapuló közigazgatási felosztásának végrehajtásától fogva – az 1929-től immár Jugoszláv Királyság nevet viselő ország – Drinai Bánságának székhelyeként, korábbi jelentőségét elveszítve vegetált.

A második világháború idején, 1941-ben Szarajevó – Bosznia-Hercegovina többi részéhez hasonlóan – a náci Németországgal szövetséges és az usztasák (horvát fasiszták) által irányított Független Horvát Államhoz került, a város szerb és zsidó lakosságának egy része pedig a holokauszt áldozata lett. A várost Josip Broz Tito partizánmozgalma szabadította fel 1945 áprilisában.

A titói Jugoszláviában Szarajevó visszakapta korábbi jelentőségét azáltal, hogy a fontos ipari központ szerepét kapta. A háború utáni 115 ezerről a lakosságának száma az 1990-es évek elejére 430 ezer főre emelkedett. Az Óvárostól nyugatra fekvő részeken modern épületek, lakótelepek emelkedtek. Erre a korszakra esik az egyetem, a Tudományos és Művészeti Akadémia, továbbá számos múzeum, galéria, oktatási intézmény és a Rádió-televízió alapítása. A város növekedése az 1980-as évek elején érte el tetőpontját, amikor Szarajevó az 1984-es téli olimpia házigazdája volt.

A függetlenség óta

1992. április 5-én a béketüntetésre sortüzet adtak le szerb orvlövészek,[10] másnap a boszniai szerb hadsereg körülzárta Szarajevót,[11] amivel megkezdődött a város 1996. február 29-ig tartó ostroma, amelyben a Jugoszláv Néphadseregnek kulcsszerepe volt. Az ostrom alatt kb. 12 ezer ember halt meg, és további 50 ezren sebesültek meg. A háború következményeként Szarajevó drámai népességmozgáson ment keresztül.

A város újjáépítése rögtön a háborút követően megindult, és a következő évtized közepére nagyrészt be is fejeződött. A ma is épülő városban a régebbi korok és a szocialista időszak épületei mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a modern irodaépületek. Az újjáépítésből az iszlám országok is kivették a részüket: a térség legmagasabb felhőkarcolója például egy boszniai–malajziai vegyesvállalat beruházásaként épül.

↑ Sarajevska regija u periodu P.N.E. (szerbhorvát nyelven). sarajevo.ba. grad Sarajevo. [2017. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 5.) ↑ Sarajevo kroz historiju (szerbhorvát nyelven). www.sarajevo-tourism.com. Sarajevo Tourism. [2015. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 4.) ↑ Antički period (szerbhorvát nyelven). sarajevo.ba. grad Sarajevo. [2017. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 5.) ↑ Град Катера у Босни (szerb nyelven). katera.news[halott link] ↑ History (angol nyelven). sarajevo.ba. grad Sarajevo. [2017. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 5.) ↑ a b Predosmansko doba (szerbhorvát nyelven). sarajevo.ba. grad Sarajevo. [2017. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 5.) ↑ Kad ja pođoh... Znate li priču o sarajevskoj Bentbaši (szerbhorvát nyelven). www.radiosarajevo.ba. Radio Sarajevo. [2016. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. ↑ Austrougarski period (szerbhorvát nyelven). sarajevo.ba. Grad Sarajevo. [2017. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 11.) ↑ Tarján M. Tamás: A szarajevói merénylet. rubicon.hu. Rubicon. [2015. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. ↑ A város, ahol a mesterlövészek gyerekekre vadásztak ↑ megindul Szarajevó ostroma