Yaxha (vagy spanyol helyesírás szerint Yaxhá) egy mezoamerikai régészeti lelőhely a Petén-medence régiójának északkeleti részén, egykori szertartási központ és város a pre- Kolumbiai maja civilizáció. Yaxha a régió harmadik legnagyobb városa volt, és maximális erejét a kora klasszikus időszakban (i.sz. 250-600 körül) tapasztalta.
A város a Yaxha-tóra néző gerincen helyezkedett el. A város neve a maja szóból ered, ami a "kék-zöld víz"-et jelenti; ez egy klasszikus korabeli helynév figyelemre méltó továbbélése a mai napig. A becslések szerint a Yaxha királyság területe 237 négyzetkilométer (92 négyzetmérföld) volt, lakossága pedig 42 000 fő volt a mezoamerikai kronológia késői klasszikus korszakában.
Yaxha nagy múltra tekint vissza. megszállás, az első települést valamikor a középső preklasszikus korszakban alapították (Kr. e. 1000–350). A keleti Petén-tavak vidékének legnagyobb városává fejlődött a késő preklasszikus korban (i. e. 350 – i.sz. 250), és a k...Tovább
Yaxha (vagy spanyol helyesírás szerint Yaxhá) egy mezoamerikai régészeti lelőhely a Petén-medence régiójának északkeleti részén, egykori szertartási központ és város a pre- Kolumbiai maja civilizáció. Yaxha a régió harmadik legnagyobb városa volt, és maximális erejét a kora klasszikus időszakban (i.sz. 250-600 körül) tapasztalta.
A város a Yaxha-tóra néző gerincen helyezkedett el. A város neve a maja szóból ered, ami a "kék-zöld víz"-et jelenti; ez egy klasszikus korabeli helynév figyelemre méltó továbbélése a mai napig. A becslések szerint a Yaxha királyság területe 237 négyzetkilométer (92 négyzetmérföld) volt, lakossága pedig 42 000 fő volt a mezoamerikai kronológia késői klasszikus korszakában.
Yaxha nagy múltra tekint vissza. megszállás, az első települést valamikor a középső preklasszikus korszakban alapították (Kr. e. 1000–350). A keleti Petén-tavak vidékének legnagyobb városává fejlődött a késő preklasszikus korban (i. e. 350 – i.sz. 250), és a kora klasszikus idején (i.sz. 250-600) hatalmas várossá terjeszkedett. Ebben az időben, más peténi helyszínekhez hasonlóan, erős hatást mutat a távoli Teotihuacan metropoliszról, a Mexikói völgyben. A Késő Klasszikus idején (i.sz. 600-900 körül) a szomszédos Naranjo elhomályosította, de soha nem uralta teljesen. A város jócskán túlélte a Terminal Classic időszakot (kb. 800–900), de a posztklasszikus időszak (kb. 900–1525) elhagyta.
A város romjairól először Teoberto Maler számolt be, aki 1904-ben meglátogatta őket. A helyszínt az 1930-as, majd az 1970-es években térképezték fel, és a stabilizációs munkálatok az 1980-as évek végén kezdődtek. A romok között több mint 500 építmény maradványai találhatók, amelyekben számos jelentős régészeti csoport található, amelyeket utak kötnek össze. Körülbelül 40 maja sztélét fedeztek fel a helyszínen, amelyeknek körülbelül a felében szobrok láthatók.
Új hozzászólás