A föníciaiak erős kolóniát hoztak létre a déli partvidék legendás városában, Tarsisban. Első világosan körvonalazható államuk, Tartésszosz királyság a Guadalquivir torkolatánál feküdt. Írott törvényeik voltak, a mezőgazdaság és a fémművesség erős városfejlődést alapozott meg.

A rómaiak az i. e. 2. században hódították meg a mai Andalúziát és Lusitania provinciával együtt létrehozták Hispania Citeriort, mely a leggyorsabban és legszervesebben romanizálódó területek közé tartozott. Szenátusi és császári ellenőrzés alatt állt, a római közigazgatás alapegységeként. Plinius szerint 175 fallal övezett város volt a területén: 9 kolónia, 10 római és 27 latin város, 6 szabad város (civitas libera), 3 föderáció, 120 adófizető község. Baetica a szőlő, az olajbogyó, a búza és az árpa ill. a gyümölcstermesztés központja.

Először ez a régió, Sevilla volt a vizigótok központja, de ez áthelyeződött Toledóba. A vizigótok (nyugati gótok) kereszténységet felvett nép volt, sok templomuk nyoma fellelhető a mai templomok alapjaiban (például a cordóbai Mezquitában)

711-ben az arabok (mórok) Tárik hadvezér vezetésével (7000 gyalogos berber harcos) átkelve a Gibraltári-szoroson a félszigetre, beavatkoznak a vizigót polgárháborúba és uralmuk alá hajtották a területet.

714 után Asztúria, Galicia, Baszkföld kivételével a damaszkuszi Omajjádok tartománya lett az egész félsziget.

732-ben a tours-i csatában (magyar nyelvterületen poitiers-i csata néven ismert), Martell Károly kiűzte az arabokat Galliából (csaknem a teljes mai Franciaországból), de részben e déli frank területek, valamint a mai Spanyolország és Portugália szinte teljes területei még évszázadokig a mórok kezében maradtak. Az arab-mór uralom központjai: Córdoba, Sevilla, Granada, gazdasági központjai: Málaga, Almería.

756-ban a Córdobába menekült I. Abdar-Rahmán omajjád uralkodó megalapítja a Córdobai Emirátust, önálló államát, mely a félsziget jelentős területére kiterjed. A korszakban bevezetik a mesterséges öntözést, fejlődik a selyem- és fegyvergyártás, felvirágzik a gazdaság és a kultúra. A Córdobai Emirátusra általában jellemző a vallási türelem; a keresztények közül sokan áttértek az iszlám hitre.

778-ban Nagy Károly vereséget szenved a roncesvalles-i hágóban, ezzel elveszti meghódított területeit; Roland lovag halála.

928–1031 között a Córdobai Kalifátus kora (központ: Toledo). III. Abdar-Rahmán felveszi a kalifa címet. Ez az andalúziai mór kultúra csúcspontja, mecsetek, könyvtárak, paloták épülnek. 930-ban a kalifa elfoglalja Északnyugat-Afrikát.

1031-ben III. Hisám, az utolsó omajjád kalifa megbukik; a kalifátus 20 független részbirodalomra hullott szét.

1086-ban észak–afrikai berberek, az almorávidák megvédték az iszlám államot a keresztények hódításaival szemben, és a déli területeket egyesítették afrikai birodalmukkal.

1146-ban az almorávidák birodalmát meghódították a berber almohádok, akik megszilárdították az iszlám uralmat.

1212-ben Mohamed-al- Naszír kalifa vereséget szenvedett Tolosa mellett a keresztény seregektől, ez az almohádok birodalmának széthullása; Córdobát, Cádízt és Sevillát visszafoglalták a keresztények.

1238–1492: a Granadai Emirátus a Naszridák uralma alatt áll. 1238-ban Beni Naszr megalapította az emirátust Malagával és Almeríával, Granada a félsziget leggazdagabb városa, s egyben kulturális központja lett.

1246-ban Granada mór uralkodói a kasztíliai király adófizetőivé váltak, hogy elkerüljék a fegyveres harcot.

1292-ben az emirátus elveszítette Tarifát, Gibraltárt, Algecirast, e területek Kasztília kezére kerültek.

1300–1400 között: Granada kulturális fénykora. 1333-ban Gibraltár visszahódítása.

1479-ben IV. Sixtus pápa rendeletet adott ki a Granada ellenes keresztes hadjáratról.

1481-ben Kasztília tizenegy éves harcot kezd a mórok ellen, melyben Európa legjobb hadserege vonul fel a mórok ellen. 1492-ben Málaga és Granada visszavétele után XI. Abu – Abdallah Afrikába vonult vissza, a mórok és a zsidók kiűzése visszavetette az ország gazdasági fellendülését.