शिव ( Siva )

Siva (IPA: [ɕivə]; malajálam: ശിവന്‍, dévanágari: शिव; kannada: ಶಿವ; tamil: சிவன்,telugu: శివ; nepáli bhasául:महाद्यः; [ha fenségét akarják hangsúlyozni], ISO:Śiva) az egyik legfőbb isten (Ísvara) a hinduizmusban. A saivizmus számára, amely a hinduizmus Indiában egyik legelterjedtebb ága, Siva a főisten. Nevének jelentése: kegyes, üdvözítő. Állandó mellékneve: pusztító. Lakhelye a Kailásza-hegy. Hajfonataiból ered a Gangesz folyó.

Siva Natarádzsaként („A tánc ura”) megteremti a világot és fenntartja annak folyamatosságát, de ha elfárad, az univerzum visszahullik a káoszba. Tomboló erejével ő vet véget a jelenlegi korszaknak (kali-juga). Daksinámurtiként a legfőbb aszkéta és tanító. Férfi nemzőerejének szimbólumát, a nem antropomorf lingamot templomok belső szentélyeiben tisztelik.

Női formája, (saktija – női energiája, a mitológia szerint felesége) Párvati, akinek további jó és félelmetes megnyilvánulási formái vannak. Ganésa, az elefántfejű isten és Kárttikkéja (vagy a hétfejű Szubrahmanja) hadisten apja.

Sivának több funkciója és megjelenési formája is van. Ő birtokolja a tama-gunát is, ami a tudatlanság kötőereje. Három szeme van: a Nap, a Hold és a tűz. A nagy hatalmú istent szokás 4, 6, 8, 10 vagy akár 32 karral ábrázolni. Hátasállata a Nandi bika.

Siva a „pusztító”, Visnu a „megtartó”, Brahma a „teremtő” istenek hármasa (Trimúrti) határozza meg a hinduizmus alapjait.