Sky burial

Égi temetés (tibeti: བྱ་གཏོར་, Wylie: bya gtor, lit.< /small> "madarak által szétszórt") egy temetési gyakorlat, amelynek során egy emberi holttestet egy hegytetőre helyeznek, hogy az elemi hatásoknak kitéve lebomjon, vagy hogy a dögevő állatok, különösen a dögmadarak megegyék. Ez az exkarnáció általános gyakorlatának egy sajátos típusa. Tibet, Csinghaj, Szecsuán és Belső-Mongólia kínai tartományaiban és autonóm régióiban, valamint Mongóliában, Bhutánban és India egyes részein, például Sikkimben és Zanskarban gyakorolják. A vadzsrajána buddhista hagyományok az előkészületek és az égbolt temetésének helyét charnel-területként értelmezik. Hasonló gyakorlatok a zoroasztriánus temetkezési gyakorlatok részét képezik, ahol az elhunytak ki vannak téve az elemeknek és a dögevő madaraknak a Dakhma nevű kőépítményeken. Kevés ilyen hely működik ma is a vallási marginalizálódás, az urbanizáció és a keselyűpopulációk megtizedelése miatt.

A tibeti emberek többsége és sok mongol ragaszkodik a vadzsrajána buddhizmushoz, amely a szellemek vándorlását tanítja. Nincs szükség a test konzerválására, mivel az most egy üres edény. A madarak megehetik, vagy a természet lebomlik. Az égi temetés funkciója egyszerűen a maradványok lehető legbőkezűbb ártalmatlanítása (a gyakorlat tibeti nevének eredete). Tibet és Qinghai nagy részén a föld túl kemény és sziklás ahhoz, hogy sírt ássunk, és az üzemanyag és a fa szűkössége miatt az égbolt temetkezései jellemzően praktikusabbak voltak, mint a hagyományos buddhista hamvasztás. A múltban a hamvasztás a magas rangú lámákra és néhány más méltóságra korlátozódott, de a modern technológia és az égbolt temetésével kapcsolatos nehézségek a közemberek körében fokozott hamvasztáshoz vezettek.

Más nemzetek, amelyek légi temetést végeztek, a Kaukázus volt grúzok, abházok és adyghe népek, amelyekben a holttestet egy üreges fatörzsbe helyezték.