Őskor  Az Onyega-tó mellett feltárt középső-kőkorszaki régészeti emlékek a Karéliai Nemzeti Múzeumben A vikingek terjeszkedése Európában

A jégkorszaki jégtakaró visszahúzódása után a mai Finnország és Karélia területén egy nagy állóvíz, az Ancylus-tó alakult ki. Innen származik az emberi jelenlét legkorábbi bizonyítéka Karéliában, egy 10 000 éves halászháló maradványai, ami a terület mezolitikumi lakosaitól származik és egy Antrea (Kamennogorszk) melletti mocsárban tártak fel. Kr.e. 6000 és 5000 között a proto-uráli nyelvet beszélő Kunda-kultúra lakosai éltek a területen. Karéliában található a legfontosabb kőkorszaki régészeti helyszín Észak-Európában, az Onyega-tóban fekvő Juzsnij Olenyij-sziget nekropoliszában nem kevesebb mint 400 őskori sírt tártak fel.[1]

Az ezt követő, Kr.e. 3500-ig tartó időszakban a fésűdíszes kerámia régészeti kultúra (Comb Ware Culture) vált uralkodóvá.[2] A vadászó-halászó életmódot folytató kultúra központja a jelenlegi orosz–finn határ finn oldalán fekvő Saimaa partjainál helyezkedett el, mindkét ország területén számos településmaradványt, hétköznapi használati tárgyat és sziklafestményt tártak fel. Az európai bronzkor kezdete kevés változást hozott a Karélia területén élő törzsek életébe, nem alakult ki fémmegmunkálás, a kis mértékű kereskedelmet pedig csak néhány bronz nyílhegy bizonyítja. Ugyanakkor Kr.e. 1900 körül egy mindeddig ismeretlen folyamat hatására az addigi vadászó-gyűjtögető életmódot elkezdte felváltani a földművelés, ezzel egy időben pedig újfajta kerámiakészítési technikák alakultak ki és a tóparti falvak elnéptelenedtek. Ekkor terjedt el a nagy méretű kő sírhalmok építése.

A vaskor Kr.u. 250-ben kezdődött el Karéliában. A korszak jellemzője a korábbinál sokkal elterjedtebb földművelés, az ezzel járó népességnövekedés és a dombtetőkre épített földvárak, amelyek ellenséges támadás idején a lakosság számára szolgáltak menedékhelyül. A legfontosabb vaskori kereskedelmi és kommunikációs útvonal a Vuoksi-folyó volt, amely a Finn-tóvidéket kötötte össze a Ladoga-tóval. Karélia területén mintegy 50 vaskori település és 40 földvár maradványait tárták fel.[3]

A vikingek a korai 9.századtól kezdődően rendszeresen felhajóztak Karélia vízi útjain és kereskedtek, vagy éppen kifosztották a helyi lakosságot. Nagyszámú telepes is érkezett a területre, elsősorban a Ladoga-tó partvidékén alakultak települések. Később a 10.században ez a vidék vált a svéd vikingek, a varégok oroszországi terjeszkedésének központjává. [4]

Középkor  Viborg vára, a középkori Svédország legfontosabb erőssége a Karéliai-földszoroson

Az írott forrásokban Karélia mint földrajzi-politikai egység a 12. században jelent meg először. A középkori Karélia jelentőségét elsősorban a Finn-öböl és a Ladoga-tó között húzódó földszoros stratégiai szerepe adta. Az itt található folyóknak mint víziutaknak kulcsfontosságú szerepe volt a Balti-térség és az oroszországi területek között létrejött közlekedési és kereskedelmi hálózatban, amely az egyik legforgalmasabb volt a korabeli Európában. A lakosság ekkoriban teljes mértékben karjalaiakból állt, a helyi politikai hatalom központjai Käkisalmi, Tiurinlinna, Kurkijoki és Szortavala erődítményei voltak. A Vuoksi-folyó révén intenzív kereskedelem folyt a Finn-tóvidék területeivel is. Önálló államiság nem alakult ki a területen, ellenben a két feltörekvő észak-európai hatalom, a Novgorodi Köztársaság és Svédország rivalizálásának ütközőzónájává vált a 12. század elejétől kezdve.

 A Novgorodi Köztársaság területe 1400-ban

A 12.század korai éveiben Karélia az ekkor már ortodox keresztény Novgorod befolyási övezetéhez tartozott, de a kereszténység még nem kezdett terjeszkedni a karjalai nyelvi területen. Amikor a század végén Svédország felvette a kereszténységet és megszilárdult államisága, gyors expanzióba kezdett, ami keleten a pogányság ellen induló keresztes hadjáratok formájában nyilvánult meg. Terjeszkedésük központjává Viborg vált és két tartományt hoztak létre adminisztrációjuk megszilárdítására, Savolaxot, valamint Karelent. A novgorodiak a 13.század során elhúzódó háborúk sorozatával igyekeztek a svédeket kiszorítani a területről, ezek a harcok változó sikerrel folytak.

A hadakozásban kimerült és távoli területeken zajló hadviselés hatalmas költségeit megelégelő államok 1323-ban megkötötték a nöteborgi-békét, amelyben felosztották egymás között Karéliát. A földnyelv nyugati és déli része svéd uralom alá került, míg a legnagyobb népességgel rendelkező keleti rész és a prémjei miatt értékesnek számító északi területek Novgorod kezén maradtak, immár közvetlen irányítás alatt.[5]

Kora újkor  Karélia térképe 1745-ből

Az orosz fennhatóság alatt álló keleti területek a Novgorodi Köztársaság 1478-as bukása után a Moszkvai Fejedelemséghez kerültek, majd a IV. Iván által létrehozott központosított államnak, az Orosz Cárságnak lettek a birtokai 1547-ben. Miután Oroszországban a Rurik-dinasztia kihalása után kitört a zűrzavaros időknek nevezett polgárháborús időszak, az időközben észak-európai nagyhatalommá váló, ekkor már evangélikus svédek II. Gusztáv Adolf vezetésével 1617-ben elfoglalták Kelet-Karéliát is. A Romanov-dinasztia uralkodása alatt a 18. századra megerősödtek az oroszok és végül I. (Nagy) Péter uralkodása alatt az 1700-1721-ig zajló nagy északi háborúban döntő vereséget mértek a svédekre. A nystadi békében (1721) Karélia keleti és déli része is cári kézre került, és a békekötés jelezte az Orosz Birodalom megalakulását is. 1738-ban Svédországban a háborúpárti Kalap-párt került többségbe az országgyűlésben, az ennek hatására kitörő 1741–1743-as orosz-svéd háború azonban ismét svéd kapitulációval és kisebb orosz területi nyereséggel zárult.[6]

Karélia teljes területe végül az 1808-1809-es finn háború során vált az Orosz Birodalom részévé, amikor I.Sándor cár Napóleonnal szövetségben megtámadta az angolbarát svédeket és elfoglalta egész Finnországot. Ekkor Karélia legnagyobb része az Oroszországon belül autonómiával rendelkező Finn Nagyhercegség része lett.[7]

Modern kor A Finn Nagyhercegség részeként  Bővebben: Finn Nagyhercegség és Finnország történelmeA független Finnország részeként  Bővebben: Finnország történelme, Téli háború, Folytatólagos háború és Finn Demokratikus KöztársaságSzovjet fennhatóság  Bővebben: Karél-Finn Szovjet Szocialista Köztársaság és Karéliai Autonóm Szovjet Szocialista KöztársaságA rendszerváltás után  Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!↑ Abram D. Stoliar: MILESTONES OF SPRITUAL EVOLUTION IN PREHISTORIC KARELIA. (Hozzáférés: 2021. május 3.) ↑ Etelä-Karjalan museo. www3.lappeenranta.fi. (Hozzáférés: 2021. május 3.) ↑ Uino, Pirjo (1997). Ancient Karelia. Helsinki: Suomen muinaismuistoyhdistyksen aikakausikirja 104. oldal, 45 és 72 ↑ Prehistoric South Karelia (amerikai angol nyelven). Alternative Finland, 2013. május 1. (Hozzáférés: 2021. május 2.) ↑ Lind, John H. (2004. január 1.). „The politico-religious landscape of medieval Karelia” (angol nyelven). Fennia - International Journal of Geography 182 (1), 3–11. o. ISSN 1798-5617.   ↑ Jenni Merovuo, "‘Divided and validated’? The institutionalization of the Russo-Swedish border region in the 1743 peace treaty." Hungarian Geographical Bulletin 66.4 (2017): 283-293. online ↑ The Union's Last War: The Russian-Swedish war of 1808-09. www.napoleon-series.org. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)