Québec városát 1608-ban alapították a franciák. Az itt alapított gyarmatot Új-Franciaországnak nevezték és óriási területre terjedt ki. 1760 táján Új-Franciaország a Szent Lőrinc-folyó völgyén kívül kiterjedt a Nagy-tavak vidékére, az Ohio folyó völgyére és a Mississippi völgyére. Ezen a hatalmas területen mindössze mintegy hatvanezer európai származású - leginkább francia - ember élt, többségük Québec és Montréal városában és környékén.

A hétéves háborút lezáró párizsi békével (1763) Új-Franciaország teljes egészében brit kézbe került. Hamarosan kitört a 13 amerikai brit gyarmat függetlenségi háborúja. Az akkor már Kanadának nevezett francia lakosságú terület nem csatlakozott ehhez a harchoz. Ezt a háborút is Párizsban fejezték be 1783-ban. A Nagy-tavaktól délre eső területeket az új Amerikai Egyesült Államokhoz csatolták, az északra fekvő Kanada maradt brit birtok.

Az amerikai függetlenségi háború polgárháború is volt. A brit koronához hű alattvalók - a lojalisták - menekülni kényszerültek onnan. Mintegy tízezer emberről volt szó. Kanadában telepítették le őket az Ontario-tótól északra fekvő területen, ahol ők lettek a lakosság többsége.

Québec tartomány történetét áthatja az a tény, hogy lakossága francia nyelvű, kulturális öröksége francia, a francia polgári törvénykönyvet használták belső életében, uralkodó vallása római katolikus. Ugyanakkor Kanada előbb brit gyarmat volt, majd Québec tartomány egy angol nyelvű, angol kultúrájú, angol jogrendszert használó államszövetségnek lett a tagja. Ezen a feszültségen a tartomány története során többféleképpen igyekeztek segíteni.

Először kettéválasztották a francia Alsó-Kanadát és az angol nyelvű Felső-Kanadát. Különálló gyarmatokká szervezték őket, más-más jogrendszerrel és igazgatási nyelvvel. Ez nem sokkal a lojalisták letelepítése után történt. Feszültséget okozott azonban, hogy Felső-Kanadában éltek magukat elnyomottnak érző franciák, Alsó-Kanadában meg az angol nyelvűeket nyomták el - egy angol gyarmaton. Közben a franciák úgy érezték, hogy az angol gyarmati kormány nélkülük dönt róluk. 1837-ben fegyveres lázadás tört ki Alsó-Kanadában. Ezt gyorsan leverték ugyan, de a brit parlament vizsgálóbizottságot küldött ki annak felderítésére, mi is történt, meg azért, hogy javaslatokat dolgozzon ki a helyzet végleges rendezésére. A bizottságnak két javaslata volt: 1. egyesítsék a két Kanadát, 2. asszimilálni kell a franciákat.

 Québeci látkép: A kikötő hátterében a Château Frontenac

A két Kanada egyesítése megtörtént ugyan, de a tartományok különálló jogrendszere fennmaradt, nem beszélve kulturális örökségükről. Az asszimilálás meg annyira sikerült, hogy már 1848-ban ismét elismert nyelv lett a francia a kanadai törvényhozásban.

Az 1860-as években hosszadalmas tárgyalások folytak a kanadai államszövetség létrehozásáról. Ehhez a volt Új-Franciaországon kívül a még brit kézben lévő többi észak-amerikai gyarmat is csatlakozott. 1867-ben a brit parlament által (Londonban) elfogadott törvény lett Kanada alkotmánya. Québec tartomány az alapítók egyike volt.

Ez az alkotmány igen nagy önállóságot biztosít a tagállamoknak. Hosszú ideig kielégítően szabályozta québeci franciák helyzetét.

A nemzetiségi kérdés az 1960-as években lángolt fel újra. Addigra nagymértékben megváltozott Québec társadalma; ezt az időszakot nevezik csendes forradalomnak. Egyenjogúsították a nőket, visszaszorult a katolikus egyház befolyása. Gazdaságilag megerősödött a tartomány, megjelentek és megerősödtek a francia kultúrához kötődő pénzintézetek, nagy vállalkozások. A függetlenségi mozgalom első hulláma 1963-ban jelentkezett, terrorista támadásokkal. A terrorista mozgalmak körülbelül egy évtized alatt kifulladtak, elvesztették tagságukat, támogatottságukat.

Közben azonban megjelent egy rendes politikai párt, amely az állami függetlenségért küzdött. Ez a párt (Parti Québécois) 1977-ben választásokat nyert, ők alakíthatták meg a tartományi kormányt. Azzal kezdtek, hogy a francia nyelvet a tartomány kizárólagos államnyelvévé nyilvánították, 1980-ban pedig népszavazást tartottak Québec állami függetlenségéről. Ezt - mint ahogy a későbbi hasonló népszavazásokat is - elvesztették, de sokáig ők adták a tartományi kormányt.