風水 ( Fengsuj )

A fengsuj (hagyományos kínai: 風水, pinjin: fēngshuǐ, mandarin kiejtése: [fə́ŋʂwèi]) ősi kínai hagyományra alapuló áltudomány, mely önmeghatározása szerint az Ég és a Föld törvényszerűségeinek megfigyelésével és alkalmazásával segít az ember és a természet közötti összhang megvalósításában. A hagyományos fengsuj (feng shui) célja a legmegfelelőbb lakhely meghatározása a sikeres élethez a környező táj és terepformák elemzésével – a módszer a föld jellegzetességeinek megfigyelésén (相地, Hsziang-ti (Xiàngdi)) illetve a lakhelyek megfigyelésén (相宅, Hsziang-csaj (Xiàngzhái)) alapul. A környezet és a benne élő ember kölcsönhatásait, összefüggéseit írásban elsőként a Sárga Császár Klasszikusa a Lakhelyekről (黄帝宅经, Huangti Csajcsing (Huángdì Zháijīng)) című műben említik. A fengsuj (feng shui) elnevezés szó szerinti jelentésben „szél és víz” (feng (fēng) 風: szél; suj (shuǐ) 水: víz), amelynek magyarázata a Csin-kori (Jin-kori) Kuo Pu (Guo Pu) (i.sz. 276–324) művében, a Temetkezések könyvében található meg legkorábbról:

Korábban, a Hadakozó fejedelemségek korában (i. e. 403-221) az elnevezése még Kan Jü (Kan Yu) (hagyományos kínai: 堪輿, egyszerűsített kínai: 堪舆) volt, amely az Ég és Föld törvényszerűségei szerinti életre utal (a Kan jelentése „az Ég útja”; a Jü (Yu) jelentése „a Föld útja”).