A harlechi vár Észak-Wales egyik műemléke, kettős falú vár, mely egy tengerhez közeli dombon helyezkedik el. Különlegessége a masszív kapubejárat.

Az építést 1283-ban kezdték, I. Eduárd angol király második walesi hadjáratának részeként. Az erődítmény része volt a várakból álló úgynevezett vasgyűrűnek, amely Snowdonia partjai mentén húzódott. A tartomány több más várához hasonlóan, ezt is James of St. George tervezte. Az építés hét évig tartott.

A várfalakat koncentrikus körök alakjában építették. A környező dombok miatt a vár támadása csak keletről lett volna lehetséges, ott volt viszont az erődített kapu.

A másik szokatlan sajátossága a várnak a „tengerhez vezető út”. Ez egy megerősített lépcsősor a vártól a domb lábához, amit az építés idején még a tenger áztatott. Mára a tenger kb. 1 kilométernyit húzódott vissza, így az eredeti elgondolás már nem érvényesül.

Eduárd seregei gyakran voltak veszélyben a szárazföldön, de a vízen teljes fölényt élvezett. Sok várának volt zsilipkikötője, amely lehetővé tette a vízi úton történő utánpótlást; ezek között a harlechi a legkidolgozottabb.

James of St. George terve a győzelmet jelentette: amikor Madoc ap Llywelyn 1294–1295-ös hadjáratában a várat ostromolták, ezt a lépcsőt használták a kastély ellátásához.

1404-ben a kastélyt Owain Glyndŵr foglalta el és székhelyévé tette. Négy évvel később, egy újabb hosszas ostrom után Henrik herceg (a későbbi V. Henrik angol király) visszafoglalta a várat.

A rózsák háborújában Harlech a Lancaster-párti Sir Richard Tunstall birtokában volt IV. Eduárd angol király idején. Ez volt az utolsó Lancaster-erődítmény, amely megadta magát; ez 1468-ban történt, hét évi ostrom után.

A várat ma a CADW (walesi kormányzati műemlékvédelmi ügynökség) gondozza. 1986 óta a vár három másik várral együtt a Világörökség része I. Eduárd király várai és városfalai Gwynedd grófságban gyűjtőnéven.