Hailé Szelasszié etióp császár

Hailé Szelasszié (amhara nyelven: ኃይለ፡ ሥላሴ) („A szentháromság hatalma”), teljes nevén „ő császári felsége Hailé Szelasszié, Júda törzsének hódító oroszlánja, az etióp Királyok Királya és Isten választottja” (amhara: lij teferī mekōnnin), születési nevén Rasz Tafari Mekonnen, Etiópiában Janhoy, Talaqu Meri, Abba Tekel neveken is ismert (Ejersa Goro, Harar, 1892. július 23. – Addisz-Abeba, 1975. augusztus 27.) Etiópia de jure császára („négus”) 1930 és 1974 között (de facto 1916–1936 és 1941–1974). 1916-1930 között Etiópia régense, 1930-1974 között Etiópia uralkodója volt.

Dinasztiája a 13. századig vezethető vissza. Onnan pedig a hagyomány szerint Salamon királyig (Salamon-dinasztia soai ágának leányági leszármazottja) és Makeda királynéig, Axum uralkodónőjéig, illetve Sába királynőjéig, ahogy az arab hagyomány tartja számon.

Hailé Szelasszié meghatározó szereplője mind az etióp, mind az afrikai történelemnek. A Népszövetségben 1936-ban elsöprő erejű beszédben elítélte, hogy Olaszország vegyi fegyvert használ népe ellen az abesszíniai háborúban. Nemzetközi gondolkodása Etiópiát az ENSZ alapítói közé emelte. Politikai nézetei és tapasztalata az országok közti előnyös kapcsolatok és a közös biztonság terén megtermékenyítően hatottak és időtállónak bizonyultak. A nemesek közt támadt felkelést elnyomta, és Etiópia megfelelő modernizációját sem hajtotta végre, amit a kor és a történészek is kritikával illettek.

Hailé Szelassziét a visszatért bibliai megváltóként tisztelték. A jamaicai rasztafariánus mozgalom követői az 1930-as évek eleje óta Szelassziét vallásuk szimbólumának és Isten földi inkarnációjának tekintik. Követőinek száma 200 000-800 000 fő közt van. Hailé Szelasszié messianisztikus alak lett, aki egy jövőbeli aranykorba vezeti el követőit, belső békét, igazságot és fejlődést hoz. Ennek ellenére Hailé Szelasszié maga egész életében az etióp ortodox egyház tagja volt.